Hát csak vártuk a hóesést, és egy hosszú nap végén, amikor másra már nem volt energiám, mint hogy bámuljak ki a fejemből fáradtan, kikapcsolódásként elkezdtem hópelyheket készíteni kis fehér noteszlapokból, a klasszikus összehajtogatós, kisollóval kicsipkézős módszerrel.
Már a másodiknál éreztem, ahogy visszatér az energiám, és egyre vidámabban kísérletezgettem, hogy melyik hajtogatási móddal tudok még csipkésebb hópelyheket varázsolni. A legjobb pedig az egészben az volt, hogy minden hópehely más és más lett, még ha akartam, sem tudtam volna két egyformát készíteni. Másnap aztán vékony cérnára rögzítettem a pelyheket, és gyönyörködtem bennük.
Még szinte fel sem aggattam őket az ablak elé, máris megérkezett a hóesés.
Nagyon hangulatos, ahogy a radiátor felszálló melegétől kecsesen forgolódnak, libegnek az ablak előtt. Lefényképezni épp ezért elég nehéz volt, a képek nem is nagyon adják vissza, milyen vidám hangulatot varázsolnak a szobába. Ma délelőtt csak néztem, néztem, ahogyan az ablak előtt táncoltak, miközben az üveg másik oldalán sűrűn kavarogtak a valódi hópelyhek, fehérbe borítva fákat, utcát, háztetőket. Ennyi fehérség láttán egyszerűen muszáj volt a tejeskávém tetejét is fehérré varázsolnom egy nagy adag tejszínhabbal! Itt a tél, hát nem nagyszerű?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése