Inspiráció, avagy Julie, a boeuf bourguignon és a szilveszter

Amikor az ember fontolgat valamit, de még nem biztos a dolgában, sokszor nem kell egyebet tenni, mint abbahagyni a töprengést, elengedni a kételyeket, és szépen megvárni a bizonyosságot. Ez így persze egyszerűen hangzik, de a művészet az egészben az, hogy ha már feltettem a kérdést, észre is tudjam venni a választ, amikor megérkezik.

A blogolás gondolata már egy jó ideje érlelődött bennem, amikor egy este egyszer csak rámtalált a végső inspiráció. Hétköznap este volt, éppen kézimunkáztam valamit, alibinek ment a tévé csendesen. Valami nagyon idétlen filmnek lett éppen vége, már épp ki akartam kapcsolni - tudok én kötögetni idétlenségek nélkül is -, amikor megállt a kezem a távirányító gombja fölött: a képernyőn Meryl Streep ült egy régi kocsiban, háttérben az ötvenes évek Párizsa. Fogalmam sem volt, miféle film kezdődött éppen, de a látvány egy pillanat alatt lenyűgözött. A következő másfél órában azt hiszem, egyetlen sort sem kötöttem, másnap azonban megszületett ez a blog.

A film címe Julie & Julia, és hát igen, két nőről szól. Két külön történet, két különböző korszakban, amelyek azonban a fiatalabb főszereplő jóvoltából szorosan egymásba simulnak.
Julie nagyon szeretne valami értelmeset kezdeni magával, s mintegy kiútként a kiábrándító realitásból, egy gasztroblog írásába kezd. A projekt hamarosan minden képzeletet felülmúló horderővel állítja a feje tetejére Julie életét. Közben pedig szimultán azt is figyelemmel kísérhetjük, hogyan éri el a francia konyha ugyanezt a hatást a diplomatafeleségként helyét kereső Julia életében.

Mivel nem vagyok nagy tévénéző, soha nem gondoltam volna, hogy épp egy film adja majd meg nekem a bátorságot a saját blogom elindításához.
Ez a film azonban amellett, hogy nagyon szerethető, meghozza az ember kedvét a főzőcskézéshez is. Az egyik fontos recept benne a boeuf bourguignon. Életem első boeuf bourguignon-ját néhány évvel ezelőtt éppen szilveszterkor ettem, ami azért érdekes, mert holnap, szilveszter este a BBC 2 pont vetíti ezt a filmet. Barátainknál ünnepeltünk azon az éven, és háziasszony barátnőm fenséges vacsorával kápráztatott el bennünket. Lelkendezésemre ideadta a receptet, és azóta a boeuf bourguignon nálunk is rendszeresen szerepel a menün. Azért szeretem, mert jó sokat lehet vele variálni, a rendelkezésre álló alapanyagoktól függően minden alkalommal kicsit más és más, de mindig fenségesen finom.

A filmet megnézve kedvem támadt utánajárni, hogy az igazi Julia Child, akinek a szakácskönyve az USA-ban máig nagy klasszikusnak számít, hogyan készítette a boeuf bourguignont. Én ugyanis már több különböző leírásban olvastam a receptet, de két teljesen egyforma nem volt köztük. Hála a Youtube-nak, meg is találtam a választ néhány perc alatt:

 

Hamar kiderült, hogy én nem egészen úgy készítem, mint Julia, pl. sütő helyett leginkább kuktában (így sokkal gyorsabb), és a húst is kisebb darabokra szoktam vágni. Ettől a videó azonban cseppet sem kevésbé lenyűgöző, a kukta pedig egyébként is csak a hetvenes évektől vált népszerűvé (bár utánanéztem: az első kuktát 1681-ben gyártották, nem is gondoltam volna).

 

Hm, megyek is főzni valami finomat. Ti mit esztek szilveszterkor?